Nézzük meg most mindenekelőtt, mit tud, mit tart ma a természettudományos megismerés az alvás és az álmok mindannyiunk életében mindennaposan tapasztalt jelenségéről. Hogy mennyire meghatározó állapotunkról van szó, nem árt emlékeztetni magunkat arra, hogy életünk egyharmadát tulajdonképpen átalusszuk. Speciálisan védett és kényelmes környezetet biztosítva ehhez, esténként elbúcsúzunk egymástól, elveszítjük eszméletünket, s hogy a napszakokat átívelő mozdulatlanság milyen sértetlenséget élvez, ahhoz elég, ha egy váratlan hajnali telefonhívás emlékét felidézzük.

Mégis mi az, ami ennyire fontos és nélkülözhetetlen ebben a rejtélyes állapotban? Akik már végeztek sportszerű testedzést, tudják, hogy a szervezet a pihenési szakaszokban képes igazán fejlődni. Aki már volt nagybeteg, tudja, hogy az alvás és a testi pihenés a gyógyuláshoz is alapvető feltétel. Az alvás szerepe még lényegesebbnek tűnik a pszichológiai folyamatokat tekintve. Egy átlagos ember két-három nap virrasztás után nyűgös lelki ronccsá válik, állapota a részegséghez hasonló, szellemi képességei romlanak, az erős érzékszervi ingerek fájdalmassá fokozódnak, majd hallucinációk is megjelenhetnek. Az ébren maradás egy idő után tarthatatlanná válik, az illető a legképtelenebb helyzetben elalszik, mondhatjuk, kimegy nála a biztosíték. A vezető pszichológiai elméletek szerint erre azért van szükség, mert tudatunk az éber információ özönben naponta túlterhelődik, és alvás közben, álmunkban egyfajta agyi söprögetésre, rendrakásra nyílik lehetőség.

Az alvást és az álmot eddig együtt említettem, de itt az ideje, hogy az alvás fázisai között megismerjük a különbségeket. Valószínűleg sokan tudják azt, hogy az alvásnak különböző mélységű szakaszai váltják egymást az éjszaka folyamán - ezekre más-más agyhullám ritmus jellemző -, illetve van több olyan szakasz - ezeket az alvó ember gyors szemmozgásai jelzik (REM-fázis) -, amikor az álmok megjelennek. Az álmodás ideje alatt mérhető agyhullám jelek legalább annyira különböznek az alvás más szakaszaiban mérhetőktől, mint mindkettő az ébrenlét állapotára jellemző jelektől. Az álomszakaszok kezdetén rendszeresen felébresztett ember vagy kísérleti állat hiába alussza át a többi alvásállapot több órás szakaszait, ha az álom lehetőségétől megfosztják, hamarosan jelentkeznek nála a már fentebb említett aggasztó jelek.

Álmodni tehát kell, illetve minden ember mindennap álmodik. E kijelentés után szinte hallom a gyors tiltakozásokat, hogy ez nem pont így van, hiszen X-nek meg Y-nak, sőt Z-nek sosincsenek álomélményei. Itt kell megállnunk egy pontosítás végett. Az álom élménye és az álom emléke két különböző dolog. Aki nem emlékszik az álmaira, az attól még ugyanúgy átéli - éjszakánként átlagosan négyszer-ötször - az álmokra jellemző REM-szakaszokat. A REM-fázisból felébresztett ember pedig szinte mindig álomélményekről számol be, ami ez esetben természetesen álomemlékként értékelhető. Ezek az emlékek, ha egyáltalán tudatosulnak, igen illékonyak, általában már az ébredést követő percekben visszasüllyednek ismeretlen tudattalan régióinkba. Bár bizonyos nézetek szerint (Crick és Mitchison, 1986) az álmoknak, mint az agy törlő-takarító munkájában felejtésre ítélt téves asszociációknak a felidézése egyenesen káros lehet, úgy gondolom, hogy praktikus értékelhetőségüket sokkal több pszichológiai megközelítés tanúsítja. Az álmok szimbólumainak megfejtése azonban már ismét többféle megközelítésben történhet. Az álombéli történetek, jelek értelmezése leginkább csak saját lelki, szellemi környezetünk ismeretében működőképes. Mit szólt volna bármely álmoskönyv vagy pszichoanalitikus F. Kekulé kémikus álmához, amelyben a hagyomány egyik verziója szerint kígyók kergették egymást körbe-körbe, egymás farkába harapva egy gyűrűt alkotván. Kekulé mindenesetre megértette a szimbólumot, kutatásaiban ugyanis a benzol molekuláris szerkezetére nézve kereste a választ. Ma már Kekulé álmának köszönhetően mi is tudjuk, hogy a benzolmolekulában a szénatomok gyűrűs elrendezésben kapcsolódnak össze. A példákat folytathatnánk hosszan (Edison, Leonardo da Vinci, stb); általában a művészek és feltalálók gyakran profitálnak álmaikból. Edison zseniális feltalálóhoz illően a feltalálás folyamatát is feltalálta, neki legalábbis működött. Megoldásra váró gondolataiba mélyedve egy kényelmes karosszékben hátradőlt, miközben karfára támasztott markaiban egy-egy vasgolyót szorongatott. Mikor álomba merült, ujjai elernyedtek, a golyók az odakészített bádogvödrökbe zuhanva felébresztették, s ő jegyzetelni kezdett. Az ébredés utáni pillanatokban - ha vesszük a fáradságot - mi is készíthetünk jegyzeteket álmaink tartalmáról, amelyekben később lényeges üzenetekre bukkanhatunk. Az álom megragadása és kulcsszimbólumainak rögzítése vélhetően a tudatelőttes emléktárába emeli álomemlékeinket, melyek onnan az eltalált és hozzájuk kapcsolt kulcsgondolatokkal visszaidézhetők.

Forrás: www.harmonet.hu

Alvásra mindenkinek szüksége van, legyen az testi vagy idegi szükséglet. Ha megfelelő ritmusban változnak életedben az aktív és a passzív napszakok, jó esélyed lehet az egészséges, pihentető alvásra. Az elalvás előtti pillanatokat a teljes kontrollálatlansággal való küzdelem jellemzi. Miután a fáradtság legyőzi szervezetedet, szemed gyors mozgással nem kísért NREM állapotba kerül, amely közel hatvan percig tart. Szívverésed és légzésed lelassul, vérnyomásod leesik, izmaid teljesen ellazulnak.

Ezzel az „álomba zuhanással” tested és idegrendszered teljesen takarékra állítod. Egy óra mély alvás után a REM szakaszban hirtelen felgyorsul a szívverésed, agysejtjeid munkába lendülnek, szemed gyors oda-vissza mozgásba kezd. Ilyenkor születnek a színes, gyakran irracionális álmok. Ha ebben a szakaszban ébresztenek fel, nagy valószínűséggel vissza tudsz emlékezni az álmaidra, és részletesen be is tudsz róluk számolni. A két, jól elkülönített alvási fázis váltja egymást egész éjszaka.

Az alvás élettani állapotok magas szinten rendezett sorozata. Valójában két jól elkülöníthető állapot alkotja: a REM-alvás (gyors szemmozgások fázisa, álmodás) és a non-REM-alvás (nem-REM, NREM, mélyalvás). Ezek éppen úgy megkülönböztethetők egymástól, mint az ébrenléttől.

A NREM további négy állapotra osztható az EEG hullámok megjelenése alapján.

Az 1-es stádium az átmenetet képezi az éber és az alvó állapot között.

Alvásunk legnagyobb részét durván a felét a 2-es stádiumban töltjük, amelyből könnyen ébreszthetők vagyunk.

A 3-as és 4-es stádiumú NREM alvásban találjuk a legnagyobb és leglassabb hullámokat, melyeket delta hullámoknak hívunk. A 3-as és 4-es NREM stádiumokat együtt úgynevezett lassú hullámú vagy delta-alvásnak nevezzük, amelyben az alvás 20-30 százalékát töltjük.

A NREM alvás fázisait alvás közben többször egy a tőle teljesen elkülöníthető REM-alvás váltja fel.

A REM egy angol mozaikszó, a „rapid eyes movement”, amely jelentése gyors szemmozgás. Az elnevezés onnan származik, hogy REM-alvásban jól megfigyelhető, hogy az alvó szeme mozog a lezárt szemhéjak alatt. Egyes kutatók úgy gondolják, hogy ezek a szemmozgások az álomképekhez igazodnak, mivel a REM-fázisból felébresztett emberek rendszerint álmokról számolnak be. REM fázis közben egyébként harántcsíkolt /akaratlagos/ izmaink megbénulnak, nem tudjuk mozgatni végtagjainkat.

Az orvosok megpróbálták meghatározni, melyik a legmélyebb alvás. Ehhez azt mérték, mennyi zaj vagy ébresztő stimulus szükséges ahhoz, hogy az alvó a különböző alvásstádiumokból felébredjen. Arra jutottak, hogy a 3. és 4. NREM állapot igényli a legnagyobb mennyiségű ingerlést. Azt is megfigyelték emellett, hogy nagy mennyiségű növekedési hormon szekretálódik a mélyalvás során. Következésképp úgy gondolják, hogy ilyenkor zajlik a szervezet regenerálódása, újra felkészítése.

Sok elképzelés született már a REM alvás és az álmodás funkciójáról. A kutatók úgy látják, a REM-alvás szükséges a normális pszichológiai működéshez, mert a kísérletes REM-megvonás a megfigyelt személyek egy részénél furcsa magatartásváltozást eredményezett. Az elmélet arról, hogy a REM-alvás a szellemi egészségünkhöz szükséges még nem széleskörűen elfogadott, mert az emberek gond nélkül kibírhatnak hosszabb és akár teljes REM-megvonást is. Sok kísérlet azt mutatja, hogy a REM-megvonás fokozza a depressziót.

A Nobel-díjas Francis Crick úgy gondolja, a REM felhangolja az agyat, felszabadítja a gondolkodás alól, ezáltal fokozva az ébrenléti kognitív /gondolkodó/ képességeket. Akármit is tesz a REM, az világos, hogy létünk minden aspektusára hatással van. A REM-alvás magyarázata várhatóan széles területeket érint majd, nem csak egy életműködésre korlátozódik.

Az alvás biológiai funkciója mindmáig nem tisztázott kellőképpen. Éppen ezért számos hipotézissel rendelkezünk, amelyek közül csupán a legmegalapozottabbakra szorítkozhatunk. Nyilvánvalónak látszik hogy a két alvásforma, a REM és NREM, más-más biológiai funkciót szolgál.

Az NREM alvás leginkább időtálló és egyben a laikus gondolkodással és mindennapi tapasztalattal is legjobban egybevágó hipotézise a „visszaállítási illetve visszanyerési" elmélet. Eszerint az alvás az ébrenlétben egyre inkább kimerülő illetve elhasználódó kémiai-fiziológiai folyamatok regenerációját segíti elő, valamilyenfajta pihenést szolgál. Ennek az elméletnek a legrobosztusabb alátámasztó adata az, hogy a növekedéssel, fejlődéssel járó életperiódusban, a gyermekkorban az alvás hosszabb illetve intenzívebb (értsd delta gazdagabb) és a növekedési hormon kiáramlása egyértelműen az alvás elején teljesített legmélyebb deltaalvással esik egy időbe, még akkor is, ha az alvás _ ébrenlét periódust felcseréljük. Ez az elképzelés egybevág a homeosztatikus szabályozásra vonatkozólag fentebb elmondottakkal is: eszerint az alvás folyamán, arányban az előzetesen ébren töltött idővel valami visszapótlódik, regenerálódik és minél hosszabb időt töltünk előzetesen ébren annál intenzívebb (deltagazdagabb) lesz az alvásfolyamat. Az elmélet perdikciója szerint alvásban a fehérjeszintézis megnövekedését várhatnánk, azonban ezt nem sikerült egyértelműen kimutatni. Hasonlóképpen a fizikai igénybevétel következtében emelkedett katabolikus rátának együtt kellene járni az alvás idő vagy mélység fokozódásával, amit szintén nem tudtak a legtöbb erre vonatkozó vizsgálatban kimutatni.

A másik közkeletű elképzelés szerint az alvás arra szolgál, hogy pihenő periódusban csökkentse a testhőmérsékletet és a metabolikus rátát a melegvérű állatokban, ahol a hőháztartás belső szabályozása nagy energia-befektetéssel jár. Valóban, az alvás során mintegy 10%-os metabolikus ráta csökkenés következik be, ez a kis energia-megtakarítás azonban nem valószínű, hogy magyarázhatja az egész alvásfolyamat phylogenetikai kialakulását. Kétségtelen azonban, hogy azonos előagyi struktúrák és neurotransmitterek játszanak szerepet mind az alvás- mind a hőmérséklet-szabályozásban, és hogy a hibernáció és az alvás között egy folyamatosság állapítható meg.

Az alvás ökológiai hipotézise szerint a zsákmányállatok így kerülik el, hogy a ragadozók az éjszaka során felfigyeljenek rájuk, ás áldozattá váljanak. Ugyanakkor ebben az elképzelésben kevéssé érthető, hogy miért kell ehhez olyan bonyolult folyamat, mint az alvás, hiszen a rejtőzés és a motoros aktivitás felfüggesztése is megtenné, és hogy ez a funkció miért maradt meg a phylogenezisben. Lehetséges, hogy a visszaállítási hipotézis kombinálható az ökológiaival, hiszen a regeneráció állapotában lévő szervezet kiszolgáltatottabb, kevésbé felkészült a ragadozók támadására és így az alvás kettős, de lehet hogy valójában többes célt szolgál.

A REM alvás biológiai funkciója legalább olyan rejtélyes, mint a lassú hullámú alvásé. A funkcionális hipotézisek rendkívül széleskörűek. A REM alvás nagy aránya a fejlődés korai szakaszában felvetette, hogy elősegítheti az agy fejlődését. Miután kimutatták, hogy a REM tartama növekszik kognitív terhelésre és egyes eredmények arra utaltak, hogy szerepe lehet a memória konszolidációban, a memória funkcióban és a kognitív elaborációban tulajdonítottak szerepet neki. Egy teljesen ellentétes elképzelés szerint, amelyet a Nobel-díjas Watson vetett fel, a REM fázis a felesleges memóriák törlését szolgálja. Felvetődött, hogy a születéskor még nem kialakult fajspecifikus genetikai programozás folyik a REM fázisban. Egyik hipotézis sem nyert eddig egyértelmű bizonyítást. Annak ellenére, hogy a REM sajátos jelenségtartománya erős, kihívást jelent a kutatás számára, ez a kérdés nehezen megközelíthető terület mindmáig és mintha az utóbbi időben kissé meg is torpantak volna vizsgálatok, átütő eredmények nem születtek régóta.

A népi gyógyászatban régóta ismert a nyugodt, mély alvás, a zavartalan pihenés gyógyító hatása. Most egy új kutatás azt tárta fel, hogy a nyugodt alvás következtében agyunk jobb teljesítményre képes. Számos kreatív ötlet, nagy gondolat éppen az álmunkban fogalmazódik meg. Akár azt is mondhatnánk, hogy megálmodjuk, miképp orvosolhatók a gondjaink. Az írók, a művészek pedig nemegyszer éppen álmukban kapják meg művükhöz a rég várt segítséget.

A tudományok és a művészetek történetéből számos példa sorolható erre. A 19. században Dmitrij Mengyelejev valósággal megálmodta az elemek periódusos rendszerét, amit később róla neveztek el. Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös történetét Robert Louis Sevenson egy kiadós alvás után vetette papírra. Elias Howe-nak ébredés után támadt az az ötlete, amelyből a varrógép született. Vagy egy frissebb példa: Keith Richards, a Rolling Stones gitárosa álmában ötlötte ki híres száma, az „(I can’t get no) satisfaction” dallamát.

Német kutatók a lübecki egyetemen önkéntesek problémamegoldó képességét vizsgálták egyszerű matematikai teszttel. Kiderült, hogy a feladatokat háromszor annyi vizsgált személy tudta megoldani 8 óra alvás után, mint ahányan az alvásmegvonásban részesített csoportban. Az eredményekről a Nature című tekintélyes szaklap 2004. januári száma adott hírt.

A kutatást vezető Jan Born úgy véli, hogy az emberi emlékezet szerkezeti változásokon megy át, mielőtt elménkben elraktározódik. A pontos folyamat egyelőre nem ismert, de annyi máris valószínűnek látszik, hogy az emlékezés az agy mélyén, az úgynevezett hippocampus területén kezdődik meg, és az emlékképek csak később kerülnek át egy másik agyképletbe, a neocortexbe, ahol azután elraktározódnak.

Azok a változások, amelyek a kreativitás fokozódásához, illetve a problémák megoldásához szükségesek, a mély alvás szakaszában mennek végbe. Ez utóbbi pedig általában az alvás első négy órájában következik be. A kutatások arra is magyarázatot adnak, miért jelentkeznek memóriaproblémák az öregedéssel párhuzamosan. Az ok kézenfekvő: idősebb korban szinte általános az alvászavar, valamint a rövidebb alvásidő. Emiatt a mély alvás szakasza is megrövidül, és bajok vannak a memóriával.

Forrás: alvascentrum.hu

Életed harminc százalékát töltöd alvással. Szakemberek azt ajánlják, hogy fogadd el saját alvásigényed. Tehát, ha minden este 10 óra után vérvörös, égő szemekkel és fájó fejjel próbálsz még egy oldalt elolvasni egy izgalmas regényből, miközben agyad szinte fel sem fogja a sorokat, károsan felborítod a bioritmusodat. Biológiai órád pontosan jelzi, mennyi alvásra van szükséged, és melyik napszakban. Kevesen vannak a világon, akik reggel hipp-hopp kiugranak az ágyból, és teljesen frissnek érzik magukat. Ha azonban ismétlődő, túlzott fáradtságtól vagy álmatlanságtól szenvedsz, nem árt, ha felteszed magadnak a következő kérdéseket.

• Lehet, hogy a fogyókúráddal rontottál el valamit?
  Előfordulhat, hogy azt hiszed, ha diétába kezdesz, javulni fog a közérzeted, de igazából olyan fontos elemeket vonhatsz el szervezetedtől, melyek hiánya akár túlzott fáradtságot is okozhat. Próbáld meg színesíteni táplálkozásodat, egyél több gyümölcsöt, zöldséget és halat.
• Lehet, hogy szervezeted túl sok melatonint termel?
  A melatonin egy hormon, mely az alvás kialakulásáért, tested aktivitásáért felelős. Feladata, hogy az ember sötét környezetben álmosnak érezze magát. A reggel első fényeire a melatoninszint csökken, és ez segít felébredni. (Ezért is van az, hogy világosban nem olyan könnyű elaludni.) Sokszor ez a hormon a ludas, ha az ember kimerültnek érzi magát, letargiában vagy depresszióban szenved.
• Lehet, hogy a vércukorszinteddel van probléma?
  Az állandó fáradtság a cukorbetegség egyik jele is lehet. A cukorbetegséget vér- és vizeletvizsgálattal lehet megállapítani.
• Lehet, hogy a pajzsmirigyed rosszalkodik?
  A pajzsmirigy érzékenyen reagál minden külső hatásra, mely a szervezetet éri, legyen az évszakváltozás vagy valamilyen stresszhatás. Tünetei lehetnek: súlyváltozás, étvágyváltozás, nőknél a menstruációs ciklus ingadozása. A legjellemzőbb azonban a fáradtság, fáradékonyság vagy energiatúltengés, álmatlanság.
• Lehet, hogy vérszegény vagy?
  A vörösvérsejtek számának csökkenésekor beszélünk vérszegénységről. Kialakulását sok minden előidézheti, legelterjedtebb formája a vashiány. A szervezet vasigénye menstruáció alatt, serdülőkorban és terhesség idején különösen magas. Ha nem kapsz ebből a fontos nyomelemből eleget, állandóan gyengének, fáradtnak érezheted magad.
• Lehet, hogy lelkibeteg vagy?
  Az álmatlanság a szervezet védekezéseként is fölfogható. Sok mániákus depressziósnál előfordul, hogy a mániákus szakaszban jóval kevesebbet alszik, mint a depressziós időszakban, amikor folytonos alvásigénye lehet.

És egy jó tanács: Felejtsd el a bárányszámolgatós módszert és a rengeteg feketekávét, helyettük inkább relaxálj és próbálj stresszmentesen élni.

Az alvás a kövérségre is hatással van. Tudósok szerint egész életében sportolhat, magokon és ásványvízen élhet valaki, mégis kövér marad, ugyanis már egy órával kurtább éjszakai pihenés is árthat az egészségnek. A szervezet átlagosan nyolc-kilenc óra nyugalmat igényel. Ha az ember elfárad, csökken a hőmérséklete. A növeléséhez és az ébrenléthez plusz energia szükséges, ezért az agy éhségérzetet produkál.

Azért sem hasznos sokáig fennmaradni, mert kizárólag alvás közben választja ki a szervezet azt az anyagot, amely az immunrendszert irányítja, gondoskodik a vírusok és a daganatsejtek elpusztításáról. Ha nem termelődik elég, könnyebben kapunk el minden betegséget.

Nem véletlenül nyilatkozzák az amerikai sztárok, hogy a bőr öregedése ellen semmi mást nem tesznek, csak alszanak. A szervezet számára az éjszaka valóban egy szépségkúrával ér föl. A növekedési hormon is csak akkor működik és termel egészséges sejteket. Ha valaki keveset alszik, másnap reggel szürke és petyhüdt lesz a bőre és előbb ráncosodik.

Eleget aludni a jobb összpontosítás érdekében is érdemes. A fáradt ember rövid távú emlékezőképessége sokkal rosszabb, elveszti humorérzékét, csökken alkotóképessége.

Érdekes, hogy csak úgy ötven-hatvan éves kortól elégszik meg a szervezet kevesebb alvással, ám ennek oka még tisztázatlan.

A betegség tünete a lábakban, legfőképpen a vádli tájékán kialakuló csípő, bizsergő érzés miatti folyamatos lábmozgatás. Ez az érzés készteti arra az embert, hogy folyamatosan mozgassa, nyújtogassa lábfejét, a kellemetlen érzettől való megszabadulás reményében. Ennek eredményeképp a beteg nehezen, vagy egyáltalán nem tud aludni. Néhányan a karjaikban is éreznek hasonló tüneteket, amelyek akkor is megjelennek, ha csak lehajolnak vagy hosszabb ideig ülnek egy adott testhelyzetben, pl. autóban, íróasztal mellett vagy éppen a moziban. Ezek a tünetek rohamszerű gyorsasággal és periodikusan jönnek, ezért nevezik a jelenséget PLMS-nek, (azaz Periodic Limb Movements in Sleep-nek), és újra meg újra felébresztik az embert alvás közben, ami számottevően lerövidíti az alvásidejüket. Sokaknak ébren egyáltalán nincsenek ilyen tüneteik, azok kizárólag alvás közben jelentkeznek.

Az RLS az amerikaiak mintegy 5-15%-át érinti, és előfordulási gyakorisága a kor előrehaladtával növekszik, méghozzá a nőknél nagyobb számban fordul elő, mint a férfiaknál. Egy tanulmány szerint a 60 év fölötti korosztály egyharmadánál az inszomniás tüneteinek kialakulásáért az RLS felelős. Sajnos ez a betegség a gyerekeknél is jelentkezik, és meglehetősen nehezen diagnosztizálható, mert könnyen összekeverhető a hiperaktivitással és a végtagok növekedési fájdalmával.

Gyakran öröklődik is. A terhesség, a vesebetegség, a vas- és vitaminhiánnyal összefüggő vérszegénység előidézheti, és felerősítheti az RLS tüneteit. A kutatók elképzelhetőnek tartják, hogy a vérszegénység miatt csökken le a szervezet dopamin szintje, és mivel az agy a dopamint használja a mozgáskoordinációra, ezért így könnyen megjelenhetnek az RLS tünetei. Az orvosok általában csak a betegek elmondása alapján tudják diagnosztizálni ezt a rendellenességet, célirányos vizsgálat nincs rá. Ilyenkor azért gyakran megvizsgálják a beteg vérét, mert az esetleges vérszegénység miatt, de nagyban nehezíti az RLS diagnosztizálását, hogy sok olyan embernél is jelentkezik, akik nem vashiányosak, tehát nem vérszegények. Gyakori módszer a betegség feltárására, hogy egy éjszakát megfigyelés alatt tölt a beteg a kórházban, ahol kimondottan az alvási rendellenességeit figyelik.

Az RLS kezelhető, de nem gyógyítható tünetegyüttes. Számottevő javulás érhető el azonban a dopamin tartalmú gyógyszerek szedésével, vagy enyhébb esetekben nyugtatók alkalmazásával, esetleg olyan trükkök bevetésével, mint a forró fürdő vagy az alvás előtti lábmasszírozás. A koffeintartalmú italok mellőzése is sokat segíthet a tünetek enyhítésében, csakúgy mint a vas és vitamintartalmú készítmények, valamint a folsav szedése(lásd.: www.folsav.hu). Akiknek a tünetei nagyon erősek, néhány esetben codeine vagy morfin tartalmú fájdalomcsillapítókat adnak a gyógyszeres kezelés mellé.

AlvásKalauz

A periodikus végtagmozgás szindróma (Periodic legs movements syndrome, PLMs) a nyugtalan lábmozgás zavar szindrómához hasonló alvásfüggő mozgászavar, amely legtöbbször nem, vagy csak hosszú évtizedek óta fennálló álmosság és/vagy éjszakai nyugtalan alvás miatt rákényszerült altató szedés után kerül felismerésre.

Jellemzője, hogy alvás közben periodikusan visszatérve, legtöbbször a beteg számára ismeretlenül végtagmozgás alakul ki, legtöbbször a lábak, ritkán a kezek megrándulása, hajlítása nyomán. Az éjszakai, alvás közben generálódó mozgás összetöredezi, periodikusan újra és újra megszakítja az alvás menetét, a beteg alvás struktúrája sérül, amely következménye az egyre növekvő alvásdeficit, alvás hiány lesz, amitől a beteg megmagyarázhatatlanul álmos és fáradt lesz napközben.

www.alvascentrum.hu

Az inszomnia az alvással kapcsolatos bizonyos problémákat jelenti, így például nehéz elalvást, gyakori felébredést, és az elegendő időtartamú pihenés ellenére is tapasztalható állandó kialvatlanságot.

Az élet tele van olyan eseményekkel, amik alkalmanként rövid időre inszomniát okozhatnak. Az ilyen átmeneti zavar meglehetősen gyakori, és leginkább a stresszes helyzetek idézik elő, mint a családi problémák, vagy egy súlyos trauma átélése.

A krónikus inszomnia olyan tünet, amely legalább hetente háromszor jelentkezik minimum egy hónapon keresztül. E betegség leginkább nem önmagában áll, hanem kísérője valamilyen más egészségügyi problémának. Az önálló betegségként előforduló inszomnia fő oka még nem teljesen tisztázott. Minden évben a felnőttek 30-40 százaléka él át inszomniás tüneteket, és 10-15 százalékuknál krónikus ez a betegség. A krónikus inszomnia a kor előrehaladtával egyre elterjedtebb lesz, és a hölgyeknél nagyobb valószínűséggel fordul elő, mint a férfiaknál.

Az inszomnia gyakran okoz olyan problémákat a nappalok során, mint az erős fáradtság, kimerültség, enerváltság, gyenge koncentrálóképesség, rossz hangulat, és ingerlékenység. Ezeknek az esetleges következményeknek köszönhetően a kezeletlen inszomniás betegeknek gyakran ugyanúgy megromlik az életminősége, mintha más orvosi problémájuk lenne.

Ilyen betegséget gyakran okoznak a következő dolgok önmagukban, vagy együttes hatásként:

• Másik betegség vagy tartósan rossz kedélyállapot. Az inszomnia egyik leggyakoribb okozója például a depresszió vagy az idegi rendellenességek. A neurológiai problémáknak, mint például az Alzheimer-kór vagy a Parkinson-kór gyakran velejárója, sőt egyik tünete az alvászavar. Az arthritis, az asztma vagy más olyan betegség is vezethet inszomniához, amelynek tünetei megnehezítik vagy megakadályozzák az elalvást vagy negatívan befolyásolják az alvás folyamatát.
• Számos felírt gyógyszer és pult alól előkerül "orvosság", mint például a fájdalomcsillapítók, a szteroidok és a légzésjavítók is okozhatnak ilyen betegséget.
• Az alvást befolyásoló tevékenységek, mint az alkohol-fogyasztás, az alvás előtti tornázás, az esti kávézás, tévénézés, olvasás vagy az éjszakai műszak miatt megváltozott megszokott alvási ritmusunk is előidézhetik az inszomniát.
• Az alvási apnoé és a nyugtalan lábak szindrómája ugyancsak okozhatnak álmatlanságot.

Sokan azonban önmagában előforduló, tehát nem egy másik betegség kísérőjeként megjelenő ún. "elsődleges inszomniában" szenvednek, ami egy a normálisnál felpörgetettebb idegállapottal jár együtt. Náluk megfigyelhető, hogy erősebb bizonyos hormonok elválasztása (azaz termelése), hogy magasabb a testhőmérsékletük, szaporább a szívverésük és bizonyos agyhullámaik másak alvás közben.

Az orvosok leginkább az alvás megvizsgálása alapján diagnosztizálják az inszomniát, amihez gyakran igénybe vesznek az alvást regisztráló naplókat is. Ha bármilyen alvási rendellenesség gyanúja felmerül, akkor szükség lehet egész éjszakán át tartó alvás megfigyelésére is. Ilyenkor az orvosok a diagnózis felállításához igénybe veszik az orvosi problémák mögött rejtőző pszichológiai problémákat is.

Az inszomniában szenvedők gyakran kerülnek ördögi körbe azáltal, hogy az alváshiány miatt idegesek lesznek, és az idegesség miatt még inkább nem képesek aludni. Minél több időt töltenek az ágyban az órát bámulva és azon őrlődve, hogy nem tudnak aludni, annál inkább megnehezítik az elalvásukat.

Ahhoz, hogy kitörjenek ebből az idegességet és negatív állapotot előidéző körforgásból, a szakemberek azt javasolják, hogy csak akkor feküdjenek le, ha tényleg fáradtak. Ha pedig nem tudnak 20 perc alatt elaludni, akkor ki kell szállni az ágyból és valami másik, megnyugtató tevékenységet kell választani amíg újra álmosnak nem érzik magukat. Ezután már visszafeküdhetnek az ágyba. Ez az újrakondicionáló terápia hatékony módszernek bizonyult az álmatlanság kezelésére.

Másik hatékony módszer a relaxációs terápia. Például erősen terheljük meg minden izomcsoportunkat alvás előtt, majd lazítsuk el őket. Újabb bevált módszer a mély belégzésre való koncentrálás. A pihenési (relaxációs) terápia biztosíthatja a szükséges lelassulási folyamatot az elalvás előtt, hogy tényleg álmosak legyenek a betegek mire az alvásra kerül a sor.

Néhány inszomniában szenvedő betegnek az alvás-szigorításos terápia használ . Először 4 - 5 órára csökkentik náluk az alvás időtartamát, majd fokozatosan növelik amíg képesek nem lesznek végigaludni egy teljes éjszakát. A terápia alatt kerülni kell a napközbeni szunyókálást, mert az csak megnehezítené az éjszakai alvást azáltal, hogy csökkenti a fáradtságot. Mindezek mellett ezidő alatt nem lehet sem autót, sem más fokozott figyelmet igénylő gépet vezetni.

Ezek a változások a viselkedésben az ún. "kognitív viselkedési terápia" részei, ami használható egyszerűbb problémák megoldására is, mint amilyen az alvással kapcsolatos negatív gondolkodás (pl. "sosem fogok tudni elaludni"). Ez a terápia a legtöbb krónikus inszomniás beteg esetében hatékony kezelési módszer.

Néhány olyan beteg esetében, akiknél nem kezelik ezt a betegséget például kognitív viselkedési terápiával, szükség lehet gyógyszeres kezelésre is. Ilyenkor érdemes orvoshoz fordulni mielőtt megpróbálnánk házilag kezelni alkohollal, vagy más pult alól előkerült csodaszerrel, ne adj' Isten gyors hatású nyugtatókkal vagy antihisztamin (erős allergiás reakciók enyhítésére használt anyag, melynek egyik mellékhatása az aluszékonyság) tartalmú szerekkel. Ezeknek erősen korlátozottak a jótékony hatásai és használatuk jelentős kockázatokkal jár. Néhányuk alkalmazásával csakugyan el lehet aludni, de nem tudjuk kipihenni magunkat általuk, mert szedésük hosszútávú hatásokkal jár, ezért még reggelre is megmarad az általuk kiváltott bódultság érzése. Mások pedig elvesztik egy idő után hatásosságukat, ahogy a szervezet kezd hozzájuk szokni. Az orvosok alkalmanként nyugtató antidepresszánsokat írnak fel az inszomniára, de ezek hatása a depresszióban nem szenvedő betegek esetében kiszámíthatatlan, és számos kellemetlen mellékhatással járhat.

A betegség kezelésére sokan próbálkoznak olyan természetes csodaszerekkel, mint a melatonin, a macskagyökérfű tea, vagy ilyen-olyan természetes anyagokból készült kivonatok. Ezek az "orvosságok" legtöbbször kéz alól kerülnek el a fogyasztóhoz, és például a melatonin esetében igen csekély vagy egyáltalán nem bizonyítható a jótékony hatás az inszomnia kezelésében. A macskagyökérfű teával végzett kutatások sem hoztak egyértelmű eredményt, ráadásul a hatóanyag tartalom és emiatt a szükséges mennyiség kiszámítása igen esetleges és bizonytalan, sőt, akár egy termékfajta példányain belül is változhat. Mindezeken felül az előbb említett szerek nem kerülnek a Food and Drug Administration (Élelmiszer- és Gyógyszeripari Hivatal) ellenőrzése alá, a biztonságosságuk erősen megkérdőjelezhető.

AlvásKalauz

Az alvás egy olyan tudatállapot, amelyet rendkívül alacsony fizikai aktivitás jellemez, és amelyben megszűnik a külvilággal való aktív kapcsolat.

A legtöbb tudós úgy gondolja, hogy az alvásnak valamilyen létfontosságú szerepe van életünkben, annak ellenére, hogy a kutatók számára még nem ismert teljesen az alvás valódi biológiai szerepe. Emellett viszont mindnyájan tudjuk, mikor van szükségünk alvásra és azt is érezzük elegendő volt-e az alvásra fordított idő.

A külső szemlélő számára az alvó tudattalannak tűnik, ez az állapot mégsem tévesztendő össze a műtéti altatással vagy a kómával. A különbség, hogy az alvó személy könnyen felébreszthető, egy-két percen belül kialakuló éber tudatállapotba hozható. Ezzel szemben kómában az agy egy ébreszthetetlen mély tudatállapotban van.

Külvilágból és szervezetünkből agyunk folyamatosan kapja az információt, amely rendszerezése aktív energiát igénylő folyamat. A fennlétünk alatt idegrendszerünket elárasztó ingerek feldolgozása, az azonnali reakciók elindítása, a folyamatosan bővülő ismeretanyag elrendezése idegsejtjeink bonyolult hálózatain keresztül történik.

Alvás közben az agyban bonyolult idegi, valamint hormonális folyamatok zajlanak, miközben a környezet ingerei iránti fogadókészség jelentősen csökken. Ilyenkor egy számunkra még mindig részleteiben nagyrészt rejtett különleges munka folyik, elzárva a külvilágtól.

Forrás: BBC News